Az olvasás ideje: 4 percek
Annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy a teljesítmény és a termelékenység világából származó pozitív tulajdonságokkal határozzuk meg magunkat, hogy észre sem vesszük, mennyire hajlamosak vagyunk elhanyagolni a derű és a lelkesedés minden olyan aspektusát, amelyet naponta megtapasztalhatnánk. Próbáljuk meg közösen ellensúlyozni a stressz, a visszatérő és tolakodó gondolatok, aggodalmak és töprengések negatív hatásait, amelyek elménket és szívünket lakják. Ehhez először is fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy milyen viszonyban vagyunk a boldogsággal, a félelmeinkkel való szembenézés lehetőségével, életünk szorongató kérdéseinek szemügyre vételével. Mindent a szőnyeg alá söpörünk? Minimalizáljuk a problémákat és leértékeljük a viselkedésünkre gyakorolt hatásukat? Elítéljük magunkat, amiért nem vagyunk képesek túllépni?
A reflexió pontjai
A kutatásokból és a pszichológiai szakirodalomból tudjuk, hogy az embereknek van egy bizonyos mennyiségű energiájuk, hogy megbirkózzanak a rájuk nehezedő stresszhelyzetek érzelmi terheivel, de tisztában vagyunk azzal is, hogy az erőforrások szűkössége esetén nagy a túlterhelés és az átbillenés veszélye.
Boldognak lenni egy olyan folyamat, amely azzal kezdődik, hogy szembe akarunk nézni a nehézségekkel, és azzal a szabadsággal végződik, hogy olyan szavakkal írjuk le őket, amelyek segítenek elhessegetni a nehézségeinket, egy újfajta önszemléleten keresztül haladva.
Ennek érdekében javaslok néhány gondolkodási pontot, amelyet megoszthattok a tereitekben és elmétekben élő emberekkel, vagy önállóan felfedezhettek, amikor készen álltok arra, hogy időt szenteljetek magatoknak.
- A boldogságról való gondolkodás nem jelenti a felelősségek elkerülését
Annyira hozzászoktunk, hogy sietve, túlterhelten, energiáink határán gondolkodunk magunkról, hogy a boldogság gondolata bűntudatot, lustaságot és nem az értékek előállítására való orientáltságot okoz. A pszichológia és a kutatások világosan kimondják, hogy ha annak szenteljük magunkat, ami boldoggá tesz minket, az javítja a koncentrációt, az önérzetet és az általános pszichofizikai jólétet. - A visszatérő gondolatokat nem szabad elvetni, ezek mutatják az utat. Mindannyian hordozunk tolakodó gondolatokat
Belopóznak a napjainkba, energiát szívnak el, stresszt és zavart okoznak. Ha elkerüljük őket, vagy megpróbáljuk elnyomni őket, az ugyanolyan hatású, mintha letörölnénk az utat a térképről, és magunk találnánk meg a rövidebb utakat. Meg kell nézni őket, nagyító alá kell tenni őket arra az időre, ami ahhoz szükséges, hogy megértsük, hogyan kezeljük őket. Jobb ezt minél előbb megtenni, hogy ne legyen késő. - Nem igaz, hogy ha te nem teszed meg, akkor más sem fogja.
A családi, kulturális és társadalmi kontextus, amelyben elmerülünk, szuperhősöket követel, de csendben. Megtanultunk másokért számolni azzal, hogy egyedinek, nélkülözhetetlennek érezzük magunkat. Ha meghagyjuk a másiknak, még ha kicsi és tapasztalatlan is, a lehetőséget, hogy gondoskodjon a kötelezettségeiről és felelősségéről, segít csökkenteni a nehézségeket és a mindenhatóságot. - Mennyire félsz a negatív érzelmeidtől?
Boldognak lenni soha nem naivitás vagy gyermeki könnyedség kérdése. Ha megállunk, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan találjuk meg az életörömöt és a lelkesedést, akkor abból kell kiindulnunk, hogy miért vesztettük el őket. Ez azt jelenti, hogy meg kell barátkoznunk a szomorúsággal és gyakran a haraggal, ami a napjainkat színezi. És ez bizonyára ijesztőbb, mint a stressz megszokása, amelynek folyamatosan kitesszük magunkat. - A stressz, az aggodalmak, a túlterheltség mind a magadról alkotott képben találhatók.
A valóság tekintetek, nézőpontok kérdése, amelyekből az embereket és kapcsolataikat szemléljük. Az önmagunkról szóló narráció, amely az tűrőképesség határán van, készen arra, hogy bármelyik pillanatban felrobbanjon, csak egy a lehetséges leírások közül, amelyek foglalkoztatnak bennünket. Annak megértése, hogy miért ez az uralkodó, lehet a kezdete egy olyan megismerési útnak, amelyben hatékonynak érezzük magunkat. - A másokért tett dolgok nem garantálják a szeretetüket.
Folyamatosan ismételgetjük magunkban, hogy mennyire fárasztó mindenkinek segíteni, milyen kevés elismerést kapunk, hogy még a munkahelyünkön is minden gesztust természetesnek vesznek. Mi lenne, ha elkezdenénk megkérdezni magunktól, hogy valójában mit várunk ettől az elismeréstől? Vajon mennyi köze van a nem észrevétellel járó frusztrációnak ehelyett ahhoz a veleszületett vágyhoz, hogy szeressenek minket? Itt nem arról van szó, hogy mások helyettesítésével elérjük, hogy szeressenek minket, és mi boldogok leszünk. - A boldogság nem olyasmi, amit megérdemelsz, hanem amit megélsz.
Az élet nem egy akadálypálya vagy egy videojáték egy szintje, amelyben nyereményt nyerhetsz. Ez egy abszolút személyes út, amelyen nem kell megérdemelnünk az örömöt, egy boldog pillanatot, vagy arra gondolnunk, hogy elégedettek vagyunk. Boldognak lenni az emberi természet része, ez a túlélés, a jövőnk és a szeretteinkkel való kapcsolataink minőségének feltétele. Ez nem tartozék, hanem szükségszerűség, amiért elsősorban nekünk kell felelősséget vállalnunk.
Ezekből a reflexiókból kiindulva új értelmek építése az első igazi cél a boldogság és az öröm perspektívájában, amelyet nem csak felfedezni, hanem újra felfedezni is lehet.
Üdvözöljük a Whirlpoolnál, amelyet az Ön jólétéért terveztek.
A Whirlpool számára a cikket Dr. Valeria Locati írta, pszichológus és pszichoterapeuta
